Het reservaat by Ward Ruyslinck

Het reservaat Reviews

• 
  Hanna Brems

  3,5 🙃
• 
  Eric Boot

  nope
• 
  Kuszma

  Hjaj, szegény Jonas tanár úr, mit tettél! Az még csak hagyján, hogy felolvastad saját versed az osztály előtt (rosszabbak is megjelentek már nyomtatásban, tudjuk, hol), de még meg is akartad nevelni a főügyész lányát, egy másik diákodat pedig puszta jóindulatból* ki akartad menteni egy kéjenc kereskedelmi főigazgató karmai közül. És mi a hála? A kapitalizmus rád eresztette habzó szájú vérebeit, hogy a sárba rántsanak: most számot kell adnod a vizsgálóbizottság előtt tetteidről. Pedig bűnöd csak annyi, hogy szíved van, ám egy gépnek nem lehet szíve. Don Quijote vagy az óriások földjén, és mindjárt elkeni a szádat egy szélmalom lapátja.
  
  A baj csak az, hogy én nem hiszek neked, Jonas tanár úr. Merthogy minden túlságosan klappol. Tudom, az írónak joga úgy rendezni el regényének elemeit, hogy azok klappoljanak, de mikor minden szereplő mintha csak azért lenne, hogy a főhős előítéleteit alátámasszák, és minden mondatuk csak alkalom, hogy a főhős egy újabb hosszadalmas erkölcsi monológ iszapfürdőjében hentereghessen, akkor az olvasónak joggal támad gyanúja: tényleg így volt? Tényleg ennyire csak egy oldalról vizsgálható a kérdés? Ha ennyire rá vagyok kényszerítve egyfajta következtetésre, akkor olyan érzésem támad, mint mikor Agatha Christie-krimit olvasván az író NAGYON el akarja velem hitetni, hogy X.Y. a gyilkos. Mert innen lehet tudni, hogy bárki lehet a gyilkos, csak épp X.Y. nem. Csakhogy itt csavar nincs. Monoton caplatás van Jonas tanár úr szükségszerű veresége felé, és mivel ezen monotonitás nem kis részben épp Jonas tanár úr moralizáló hajlamának tudható be, hát komolyan mondom, nehezemre esett sajnálni.
  
  Aztán a regény második fele túlhajtott kapitalizmuskritikából átmegy valamiféle negatív utópiába – Jonas tanár úr ugyanis egy különös rezervátumba kerül, ahol a hozzá hasonló idealista, kőkorszaki csodabogarakat gyűjtik „tudományos célból”. Felszabadulásként éltem meg a váltást, mert amint Ruyslinck már nem akar görcsösen úgy csinálni, mintha a valóságot modellezné, máris minimum egy csillagot nyer a szöveg minősége – ugyanis paradox módon épp ekkor válik átélhetővé. Ez a rész (bár tagadhatatlanul túlírt maradt) kifejezetten eredeti és izgalmas, meglepetésekkel is szolgál – nagy kár, hogy nem ez a vonal képezi a szöveg gerincét, hanem egy vontatott és unalmas felvezetés függeléke marad.
  
  * Magunk közt szólva azért gyanúsan sokat szagolgattad azt a gyümölcsillatú nyakacskáját…
• 
  Charlotte Dossche

  “Hij aaide haar wang, zoals je een vogeltje aait: heel zacht en met twee vingers.”
  
  
• 
  Sien

  "De koffie die hij in de restauratie had gedronken zakte uit zijn maag weg en een onprettig gevoel van warmte en leegte kwam ervoor in de plaats. Het kon evengoed een gevoel van honger als van opwinding zijn." (p. 146)
• 
  Marc

  Gelezen als 16-jarige. Ik was er toen wel weg van. Opvallend was zijn druk gebruik van internationale citaten. Ik vermoed dat het nu wel erg gedateerd zou overkomen.
• 
  Luc Dejonghe

  Verplicht boek in de humaniora
  Is mij bijgebleven.
• 
  Louis

  Verplicht voor school moeten lezen, maar ik heb er enorm van genoten