Színházi naplók (Tények és tanúk) by Máté Gábor

Színházi naplók (Tények és tanúk) Reviews

• 
  Dorottya

  4.75
  
  Ez már a második színházi visszaemlékezés / memoár, amit olvasok az évben, és még nincs vége a januárnak sem... ez szerintem elég beszédes azzal kapcsolatban, mi a fő érdeklődési köröm :D.
  
  Nagyon érdekes olvasmány volt ez nekem. Színház iránt érdeklődő, egyetemen színháztudományt tanuló és egy ideig társterületeken dolgozó emberként mindig örömmel tölt el, ha olyan olvasmányhoz jutok, amely által még többet tudok meg a színházak működéséről, leginkább az alkotói folyamatokról, ill. hogy "a másik oldalon" hogyan élik meg egy-egy darab születését és életét.
  
  Sokat adott az nekem, ahogy Máté Gábor írt arról, ő mit érzett egy-egy próbafolyamat vagy rendezés létrejötte közben, tetszett, ahogy demisztifikálta a színház mint olyan működését, hogy igenis szó volt róla benne, hogy mennyi minden függ attól, melyik színész épp mit él át a magánéletében (a folytonos fogyókúrától kezdve a legbensőbb személyes tragédiákig... és csodálkoznánk, hogy egy-egy próbanaplóba miért kerülnek ilyenek bele, de aztán látjuk, mi ndez mennyire releváns lehet abban, ki hogyan teljesít), milyen változások mennek végig egy szereposztáson, milyen az adott színész hangulata, hogy szoknak össze egészen más próbafolyamatokhoz szokott színészek, ki mennyire van elfáradva, mennyire jó a közönség aznap este... azt is érdekes volt megfigyelni, hogy milyen hullámzó tud lenni egy adott színész teljesítménye, illetve hogy hogyan érik meg / születik meg egy a szárnyait próbálgató fiatal színészből, akinek még sokat kell tanulnia, egy remek színész, akár egy színház későbbi húzóneve (érdekes volt azt olvasni, hogy Nagy Ervin pl. milyen fejlődésen ment keresztül, csak Máté Gábor jegyzetei alapján)... meg arról is, hogy a színész ugyanolyan ember, mint bárki más... lehet, hogy olvasottabb vagy dekadensebb néhány esetben, mint az átlagember, de azért ő is megy Ben Stiller-filmeket nézni a moziba meg ő is nézi a Megasztárt meg a Bajnokok Ligáját :).
  A koromból kifolyólag amúgy nagyon furcsa volt a mostani "nagyok"ról mint bukdácsoló, határaikat feszegető, rengeteg fejlődésre szoruló fiatalokról olvasni, de ez az élet rendje (nem mellékesen pár napja néztem meg a ma már legendás Horvai-Kapás osztály visszaemlékezéséről szóló Osztálytalálkozó c., szerintem nagyon jól sikerült dokumentumfilmet, ahol szintén hasonlóan szürreális érzéseim voltak) :).
  
  A negyed csillag mínusz nem feltétlenül magának a könyvnek a hibája, inkább az elvárásaimnak. Örültem volna több olyan effektíve próbanapló jellegű írásnak, mint amilyen a Julis Ceasar-é és az Imposztoré volt, engem azok izgattak a legjobban. Illetve a koromból adódóan vágytam volna pár újabb előadásról történő írásnak is, mert elég kevés olyan előadásról olvastam, amit én magam is láttam, és az megint egész más kontextusba helyezi az olvasást. Amikor az első olyan előadás említésre került, amit én is láttam, valami ritka öröm töltött el, hogy vééééééégre. Titkon remélem, hogy lesz majdan egy 2. része is ennek a könyvnek, amiben Máté Gábornak az igazgatósága alatt létrejött előadásokról vagy akár egy-egy évadtervezésről olvashatunk naplórészleteket vagy akár kommentárokat.
• 
  N

  Láttam ezt a színészt a Tartuff-ben… vajon mit ír erről? – írja Máté Gábor már az első oldalakon, mintegy ajánlásként, hogyan olvassuk ezt a naplót. A napló 1993. december 8-án kezdődik a Julius Caesar darabbal, majd 13 színdarabról olvashatunk részletesen. De, nem csak az olvasópróbák, a próbák, színpadi előadások kerülnek lejegyzésre, hanem minden, ami egy színész, rendező, színházigazgató életének mindennapja.
  És, persze látjuk őt civilként is, látjuk férjként, apaként, barátként. Ha azt mondom, hogy nem egyszerű a színészélet (melyik élet egyszerű?), akkor igazából nem mondtam semmit. Amikor elmegyünk egy előadásra, akkor 2-3 órát töltünk a színházban, szórakozni megyünk, tartalmas időt akarunk eltölteni ott. Ritkán gondolkodunk azon, hogyan is állt össze a darab, hogyan ébredt a színész aznap, mit evett, mit ivott, milyen álmai vannak, milyen öröme, milyen bánata van éppen. Pedig, nagyon sok múlik ezen. De, hát ez a dolga, hogy felmenjen a színpadra, átváltozzon azzá, amivé aznap este kell és mi higgyük el, hogy ő most ott Brutus, vagy Bicska Maxi. Aztán hazamegyünk, még pár napig él bennünk amit láttunk, majd kinézzük a következő darabot.
  Azoknak ajánlom a könyvet, akiket érdekel a színház belső világa, a függöny mögötti élet, a sikerek és kudarcok (ezeket olykor másképpen érezhetjük, mint a rendező, vagy a színész). Azoknak, akik szívesen emlékeznek vissza a már látott előadásra, érdekli őket, milyen útja volt amíg le nem ültek a nézőtérre. És azoknak is, akik úgy mint én, jártak már a Katona József Színházban, látták már Máté Gábort és a társulatát. Nekem azt adta ez a napló, amit vártam.